Oktatási segédanyag az ábrákhoz

Kutyatörténelem:

Honnan származik a kutya?

A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) a szürke farkas (Canis lupus lupus) háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.

Ezen kívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini) nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg.

A kutyák munkatársként/munkaeszközként (például őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzó kutyák, vakvezető kutyák), terápiás állatként, házi kedvencként, (elsősorban Kelet-Ázsiában, vagy éhínség idején) táplálékforrásként egyaránt szolgálják az embereket.

A kutya a farkas háziasításával (domesztikációjával) jött létre, amint azt mitokondriális DNS-adatok is bizonyítják. A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ezelőttre teszik, vagyis a kutya a középső kőkorszak vagy az újkőkorszak óta társa az embernek. A háziasítás kezdeteiről semmilyen dokumentum sem maradt fent, ezért főképp feltételezésekre hagyatkozhatunk. A kutya háziasítása a farkasok viselkedésében is változásokat okozott, mivel a két faj különválása után a vad farkasok jelenléte nem volt kívánatos, ezért elkergették, irtották (irtják) őket, ezért jelentősen kevéssé barátságosak az emberrel, mint az őseik. A németországi Oberkassel környékén feltártak egy hozzávetőleg 33 ezer éves kutya állkapcsot, amely a legkorábbi ismert háziasított állat maradványa lehet, illetve Szibériában egy koponyát. A két lelet azt a feltételezést támasztja alá, hogy a domesztikáció egyszerre több helyen ment végbe.

Létezik olyan vélemény is, hogy a kutyák az emberrel együtt jelentek meg hozzávetőleg 125 ezer évvel ezelőtt. Ennek a véleménynek azonban ellentmond, hogy olyan vadkutyát nem találtak, amely nem elvadult volna. A legtöbb lelet Izraelből és Palesztina területéről származik, ami a kutya délnyugat-ázsiai eredetét látszik igazolni. A koponyaszerkezet alapján viszont a kelet-Ázsiai kialakulás és a kínai farkastól való származás is lehetséges. A mitokondriális DNS-vizsgálatok alapján is a kelet-ázsiai teória a valószínűbb, ugyanis innen származtak a legváltozatosabb minták. Viszont mára már bizonyos, hogy a kutya kizárólagos őse a farkas. ( Konrad Lorenz egy ideig bizonyos kutyaféléknek más őst, az aranysakált tulajdonította, de később visszavonta elméletét. A kutyafajták közötti genetikai variáció nem kisebb, mint a farkasok és a kutyák közötti (0,2%).

 

 

A vadkutyák vagy farkasok illetve az emberek vadászati stratégiája valószínűleg nagyon hasonló lehetett, azonban az eltérő fizikai adottságok nem vetélytársakká, hanem szövetségessé tette őket. Ennyi idő után nehéz megmondani mi lehetett az első lépés a két faj együttműködésében, de talán valahogy úgy kezdődhetett a dolog, hogy a tűz mellett ülő ember a körülötte bóklászó farkashoz nem egy követ vágott, hanem egy lerágott csontot dobott neki. Lehet, hogy eleinte nem is vadásztársat, hanem egyszerű élelem és prémforrást látott a farkasokban.

Az emberek körül bóklászó, azokkal együtt nomád életmódot folytató kutyák valószínűleg előbb jelezték az idegeneket vagy egyéb veszélyeket, mint ahogy azokat az emberek észrevették volna, esetleg el is riasztották azokat, vagy együtt szállhattak szembe a veszéllyel, ezzel növelve az emberek és a kutyák biztonságát egyaránt.

Mivel a kutya és az ember több tízezer éve együtt él, emiatt gyakran közös genetikai nyomásnak voltak kitéve, ezért több hasonló genetikai változást lehet felfedezni a két faj fejlődésében.

 

A domesztikáció szakaszai:

  • 15 000 éve: általánosan, farkasfajtától különböző módon az ember közelében élő állatokban csökken az ember iránti agresszió.
  • 14–15 000 éve: az ember letelepedett életmódot alakít ki, ezzel párhuzamosan elkezdődik a farkasfélék irtása, így nő a falkák szaporodási izolációja, kialakulnak helyi változatok.
  • u. 1. század: Columella olyan kutyák tenyésztését javasolja, melyek megjelenési formája eltér a farkasétól (pl. a pásztorkutya legyen fehér, a juhászkutya legyen fekete)
  • 1800-as évek vége: a tudatos, fajta szerint szelektált kutyatenyésztés kezdete (1873: az első ebtenyésztő egyesület Nagy-Britanniában) különböző, de hasonló karakterű egyedek).

 

A kutyafajtákat tíz csoportba osztották. Ezeket megjelenés vagy szerep alapján alakították ki. A tíz csoport:

  • fajtacsoport: pásztor- és juhászkutyák
  • fajtacsoport: schnauzerek, pinscherek, őrző-védő ebek, masztiffok
  • fajtacsoport: terrierek
  • fajtacsoport: tacskók
  • fajtacsoport: spitzek és ősi típusú kutyák
  • fajtacsoport: kopók, vérebek
  • fajtacsoport: vizslák, szetterek
  • fajtacsoport: vízi vadászok
  • fajtacsoport: társasági kutyák
  • fajtacsoport: agarak

 

Segítőkutyák

Vakvezető kutyák

A vak embert a kutyájával sokszor már távolról észre lehet venni az ember fehér botjáról és a kutya jellegzetes hámjáról, amelyen vörös kereszt jelzi, hogy a kutya a segíti a gazdáját. A vakvezető kutyák, azon kívül, hogy ellátják egy házi kedvenc feladatait, segítik a gazdájukat a közlekedésben, segítenek kikerülni az útakadályokat, gödröket, illetve az egyéb mindennapi életben felmerülő problémákat megoldani.

Már ókori ábrázolások is maradtak fenn vak koldusokról, akiknek kutya volt a segítője. A vakvezető kutyák szervezett képzése a XVIII. század során kezdődött. A vakvezető kutyák képzésének nagy lökést adott az, hogy az első világháborúban megvakult veteránokat, igyekeztek ellátni vakvezető kutyákkal. Az 1940-es évektől kezdődő genetikai és viselkedéstudományi kutatások lehetővé tették, hogy a tanfolyamot elkezdő kutyák több mint 90%-a sikeres vizsgát tegyen, az addig általános 5% körüli sikeres vizsgaarány helyett.

A vakvezető kutyák általában német juhászok, labrador retrieverek, régebben óriás schnauzerek, újfundlandik, angol szetterek, airedale terrierek, mivel a megfelelő testméreten kívül kényes egyensúlyban kell lennie a kutya szófogadásának és önállóságának, bátornak, ugyanakkor agressziómentesnek kell lenniük.

A megfelelő kutyák kiválasztása már az alomban elkezdődik, majd a kölykök nevelése, szocializációja gondosan kiválasztott családoknál történik, a képzésük pedig két éves korukig tart. A képzés befejezése után a kutya az új gazdájához kerül, akivel közösen vizsgát tesznek. Ezek után speciális törvényi szabályozás vonatkozik rá (például közlekedési eszközökön ingyen szállítható, sok helyre bemehetnek, ahova házi kedvencek nem, mentesülnek az ebadó alól stb.).

Magyarországon vakvezető kutyákat elsősorban a Vakvezető Kutyaképző Iskolában képzik, amely 1977 óta működik.

 

Halló kutyák

A hallássérülteket segítő kutyák a vakvezetőkhöz hasonló képzést kapnak, azonban nem a gazdájuk útjába kerülő akadályokat, hanem a különböző hangokat, zajokat (telefon, csengő, autó) jelzik a gazdájuknak. A Sue Thomas – FBI című amerikai filmsorozat egy hallássérült FBI ügynökről és kutyának kalandjairól szól.

 

 

Rohamjelző kutyák

A rohamjelző kutyák a hirtelen rosszulléttel járó betegségek – általában epilepszia vagy diabétesz  – esetén a rosszullét előrejelzésével, illetve a roham alatt segítség hívásával tudnak segíteni a gazdájuknak. Amennyiben a kutyának sikerül a rosszullétet előre jelezni, a gazda megelőzheti a rohamot, illetve biztonságba helyezheti magát. A kutyával rendelkezők magabiztosabbak, könnyebben teremtenek másokkal kapcsolatot, rohamaik gyakran ritkulnak, és azok erőssége csökken.

A rohamjelző kutyák gazdáinak is meg kell felelnie több feltételnek, például ha a rohamok ritkábban jelentkeznek, mint havonta egyszer, akkor nehéz a kutyában a megfelelő viselkedést kialakítani, a leendő gazda nem lehet allergiás a kutyaszőrre, illetve alkalmasnak kell lennie a kutyával való együttélésre.

 

Mozgássérült-segítő kutyák

A mozgássérüleket segítő kutyák Magyarországon még kevésbé elterjedtek, mint Európa többi országában, vagy az USA-ban. A mozgássérült-segítő kutyák a gazda igényeinek megfelelően felvehetnek tárgyakat a földről, különböző dolgokat vihetnek a gazdájuknak, ajtót nyithatnak, villanyt kapcsolhatnak, stb. Mindemellett nagyon fontos lelki támaszt nyújtanak gazdájuknak.

A kutyák képzése 1,5–2 évig tart, és legfontosabb része a szocializáció, hogy a kutya minden olyan helyzetben, amellyel a gazdája mellett találkozhat, barátságosan tudjon viselkedni.

 

Terápiás kutyák

A terápiás kutyák alkalmazásakor a kutyának az emberre gyakorolt pszichológiai hatásait használják ki. A tapasztalatok szerint a kutya jelenléte, simogatása csökkenti a vérnyomást, a stressz hormonok szintjét, a szorongás enyhül.

Fogyatékkal élő embereknél segít a fájdalmas, unalmas, nehéz feladatok elvégzésében. Az ilyen gyakorlatok nyugodtabb légkörben zajlanak, ha egy kutya is jelen van a foglalkozásokon. Azokat a terápiás kutyákat, amelyek egy személyt segítenek, személyi segítő kutyának nevezik.

A terápiás kutyákkal szemben fontos elvárás az emberközpontúság, a fegyelem és a nyugodt természet, mivel a kezelt személyek akár akaratlanul is fájdalmat okozhat az állatnak, amit tűrnie kell. (bővebben az állat asszisztált terápia tananyagban)

 

 

Egyéb segítőkutyák

Képeznek kutyákat allergiásoknak az allergének jelzésére, ezzel a véletlen rosszullétek esélyét csökkentik. Egyes állatok a daganatos betegségeket képesek jelezni.

 

Hadi kutyák

Már az ókori ábrázolásokon is megjelentek a kutyák harci körülmények között. A gyarmatosítások során is jegyeztek fel harcban résztvevő ebekről. Reguláris körülmények között először a Német Császári Hadsereg használt kutyákat 1884-től.

Harci körülmények között a kutyákat a felderítők, előőrsök jelzőkutyaként használták a váratlan rajtaütések jelzésére. A szanitécek a sebesültek felkutatásában, a hírvivők az üzenetek, apróbb csomagok (például lőszer) szállítására használták, bár e szerepükről az utókor kevésbé emlékszik meg, mint a galambokéról. 1924-ben a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa elrendelte kutyás alakulatok felállítását, hírvivő, őr, illetve aknakereső feladatokra.

A jelentések szerint a szovjet kutyás egységek a második világháború során:

  • 300 harckocsit semmisítettek meg
  • 200 000 jelentést továbbítottak
  • 680 000 sebesültet kutattak fel
  • 15 000 négyzetkilométer aknamentesítésében vettek részt, amely során olyan aknákat is megtaláltak, amit más módszerrel nem tudtak felderíteni.

A szovjet hadvezetés olyan hatékonyan használta a kutyákat, hogy a német hadvezetés külön parancsot adott ki a harckocsi-elhárító kutyák elleni védekezésről. Ma már minden hadsereg rendelkezik kutyás egységekkel a különböző speciális feladatok ellátására.

 

Filmek, amelyekben kutyák szerepeltek a teljesség igénye nélkül (hangulat oldására használható)

 

 

Magyar eredetű kutyafajták:

  • simaszőrű és drótszőrű magyar vizsla
  • erdélyi kopó
  • magyar agár
  • kuvasz
  • komondor
  • puli
  • pumi
  • mudi

 

A kutya megfelelő tartása:

 

Lakásban:

A kutya a leginkább alkalmazkodó háziállat. Megfelelő fajtaválasztás esetén a sivatagoktól kezdve a sarkkörig képes az extrém körülményeket is elviselni. Sokan állítják, hogy a kutya tartása lakásban kegyetlenség, de a természetben élő ragadozók is napjuk nagy részét alvással, heverészéssel töltik. A kutya rendszeres sétáltatása, lemozgatása, inger gazdag időtöltés, más kutyákkal való találkozás maximálisan kielégíti az igényeit. A lakásban 6-8 óránál tovább ne hagyjuk magára, biztosítsunk neki saját helyet, játékokat, friss vizet. Ügyeljünk a berendezési tárgyakra is, nagy kutyának is megfelelő lehet kis lakás, de mivel legtöbbször a kutya hossza határozza meg a hely szűkösségét így a megfelelő elrendezés is kényelmesebbé teszi a lakást mindkét fél számára.

A kertben:

A kerti kutyának is szüksége van rendszeres sétára, hiszen nem érik ingerek, nem elég a kerítés melletti futkorászás. Körültekintően válasszuk meg a kutyaház vagy a kennel helyét, legyen árnyékos, szélvédett helyen. A kutyaház akkora legyen, melybe a kutya pont belefér és meg tud fordulni. Ha túl nagy a ház és nincs megfelelően kibélelve, télen a kutya a saját testével nem lesz képes kifűteni, fázni fog. Naponta többször adjunk neki friss vizet, télen főtt ételt. Mindig legyen tisztaság a kennelben és a kutyaház körül, naponta legalább egyszer szedjük fel az ürüléket. A kistestű ebet 10 négyzetméternél, közepes testű ebet 15, nagytestű ebet 20 négyzetméternél kisebb területen tartósan tartani, valamint kistestű ebet 4 méternél, közepes testű ebet 6, nagytestű ebet 8 méternél rövidebb eszközzel tartósan kikötve tartani tilos.

 

A kutyasétáltatás szabályai:

  • belterület közterületen kötelező a pórázhasználat
  • tömegközlekedésen kötelező a szájkosár viselése, ha nem szállító bokszban utazik az eb
  • egyéb esetben szájkosárra akkor van szükség, ha a kutya veszélyessé minősített vagy tudható róla, hogy emberre vagy állatra veszélyt jelenthet
  • a kutyapiszkot szedjük össze kutyánk után, mindig legyen nálunk erre alkalmas felszerelés
  • ne engedjük pisilni lépcsőházba, kapualjba, mások autójára, tulajdonára, üzlethelyiségek kirakott hirdetőtábláira stb. a kutyánkat
  • csak olyan helyen engedjük el a kutyát, ahol kontrollálni tudjuk, nem veszélyeztetjük más testi épségét (sem emberét sem állatokét)
  • tartsuk tiszteletben más ember véleményét, kéretlenül ne menjünk oda, vigyázzunk, hogy ne ijesszen meg gyermekeket, időseket
  • ne kényszerítsük kutyánkat számára kellemetlen helyzetekbe
  • a kutya ugatása másoknak zavaró lehet, legyünk tekintettel másokra
  • tartsuk be a kutyaismerkedés alapszabályait: a másik gazdával való egyeztetés nélkül ne engedjük oda a saját kutyánkat a másikhoz (pórázon lévő kutyához másik kutyát odaengedni balesetveszélyes)
  • figyeljünk a babakocsikra, kerékpárosokra, görkorcsolyázókra, futókra, bottal közlekedőkre, lovasokra, stb.
  • ha kutyánk nem tud beilleszkedni, álljunk odébb

 

A kutya ápolása:

A kutyák fülét, fogait, szemét hasonló módon kell tisztítani, ápolni, mint az emberek esetében. Ezzel nagyon sok bajt kerülhetünk el és előzhetünk meg. A szemzugokat naponta, füleket hetente tisztítsuk ki nedves vattával, a fogakat is ellenőrizzük. Nézzük át a szőrt és a mancsokat, a körmök állapotát is. A rendszeres szőrápolásra a legtöbb kutyának szüksége van, különösen a hosszú szőrű fajtáknál. A szőrápolásnak azonban nem csak kozmetikai célja van, ilyenkor lehet bolhák vagy más élősködők után kutatni. Az is kiderül, hogy séta közben megsérült-e a kutya bőre, vagy van-e tüske benne. Az összegubancolódott szőr fájdalmas is lehet a kutyának. A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak. A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál.

Orvosi ellátás:

  • Kölyökkutya esetében oltások, féregtelenítés, mikrochip.
  • Felnőtt kutya esetében évente egyszer kötelező veszettség elleni oltás, évente egyszer ajánlott védőoltások, negyedévente féregtelenítés, évente ellenőrzés és folyamatos védelem élősködők ellen, bűzmirigy ellenőrzése.

 

Ivartalanítás:

Az állatok ösztönlények, nem gondolkodnak, hanem cselekszenek az ivarzás idején. Nem jut eszükbe, hogy már többször szültek vagy párosodtak, csak teszik azt, amit nem kellene sokszor tenniük. Ez az ösztön. Magyarországon nagyon sok gondot okoz a nem kívánt szaporulatok, a kóbor falkák gyakran a lakott területeken kutatnak élelem után, a menhelyeken történő elhelyezésük nem megoldott. Ezzel szemben az ivartalanító műtét rutin beavatkozás, 10 napos lábadozási idővel jár, a nem kívánt szaporulatot és a későbbi betegségeket is megelőzhetjük ez által (emlő- és méhdaganat, méhgyulladás, prosztatabántalmak valamint gyulladásos betegségek, tüzelés utáni álvemhesség).

 

Mit egyen a kutya:

Száraztáp + víz, konzervtáp, házi koszt, nyers koszt, vitaminok és étrend kiegészítők

 

Mit nem ehet a kutya:

Csokoládé és egyéb édesség, vöröshagyma, alkoholos ételek-italok, csöves csont, sós, fűszeres ételek (chips).

 

Menhelyek és gyepmesteri telepek:

Az állatmenhely közhasznú civil intézmény, amely biztosítja gazdátlan állatok ideiglenes vagy végleges elhelyezését ellenszolgáltatás nélkül, felelősséget vállalva a környezetükben lévő emberek biztonságáért, míg a gyepmesteri telepek önkormányzati finanszírozásúak, és gyakran kevésbé érzékenyek szociálisan az állatok tartását illetően. A gyepmesteri telepeken 14 nap megfigyelési idő (veszettségre utaló jelek esetében 90 nap) után altathatók az állatok, ha az állat gyógyíthatatlan beteg, és a további életben tartás az állat számára tartós szenvedést okozna, valamint ha a telepen lévő állatok száma eléri a maximális létszámot. A gyepmesteri telep igazán fiatal kölyökkutyáknak, idős állatoknak általában a végállomás. Manapság az öröklés csak a pénzbeli javakra korlátozódik, a hátrahagyott állatokkal igen kevesen kívánnak foglalkozni. Egy tizenegynéhány éves kutyát idegen helyen fogságra ítélni embertelen dolog, valamint ritkán vesz magához bárki ilyen korú kutyát. Hasonló a helyzet a nem kívánt szaporulattal vagy magával a vemhes kutyával is. Ma Magyarországon 1,5-2 millióra tehető a gazdátlan kutyák száma, akik menhelyeken, gyepmesteri telepeken vagy az utcán élnek. Hazánkban jelenleg 186 gyepmesteri telep van, állatmenhelyekből és állatvédelmi szervezetekből pedig 200-nál is több.

 

Harci kutyák – fajta előítéletek

 

A fajta megismerését legjobb egy rövid visszatekintéssel kezdeni, a történet a középkori Anglia marhaterelő és – lefogó kutyáinál, a bulldogoknál kezdődik. Ezeket a hatalmas tömegű, masszív felépítésű ebeket senki se tévessze össze a jelenkor angol bulldogjaként ismert kutyájával. A cirkuszi látványosságok iránt fogékony kor vállalkozó szellemű képviselői hamar felismerték, hogy a mészároskutyák nagyra becsült tulajdonságai más területen is remekül hasznosíthatók, s ezzel el is érkeztünk az állatviadalok szégyenletes korszakához. A hihetetlen népszerűségnek örvendő rendezvényeken a bulldogok nemcsak medvékkel, farkasokkal küzdöttek sikeresen, de egymással is véres harcokat vívtak a 12. századtól, míg az 1700-as évek végén azonban már bulldog és vadász terrier keverékek is megjelentek a viadalokon.

Tulajdonosaik e keresztezésektől nagyobb fürgeséget, kitartást (értsd: a harcban való sikeresebb részvételt) vártak, amit ezek a bulldogoknál kisebb termetű kutyák igazoltak is, olyannyira, hogy néhány év alatt gyakorlatilag kiirtották közvetlen őseiket a harci arénákból. Az 1800-as évek elején a bulldog és terrier keverékek tenyésztése két irányba folyt Angliában: az egyik James Hinks nevéhez fűződik (az angol bullterrier megteremtője), a másik pedig a bányáiról és nehéziparáról híres Staffordshire-vidékre volt jellemző – ennek köszönheti létét és nevét a mai amerikai staffordshire terrier és angol staffordshire bullterrier.  1832-ben a brit parlament törvényen kívül helyezte ezt a szórakozási lehetőséget. Erre az időszakra tehető az Európából Amerikába irányuló tömeges kivándorlás megindulása is: a jobb élet reményében hajóra szállók nemcsak ingóságait, de veterán bulldogjaikat, illetve bulldog-terrier keverék állataikat is magukkal vitték.

Ezek a kutyák az Újvilágban nemcsak meghonosították a viadalok „nemes” intézményét, de egymással folyamatosan keveredve számtalan – vidékenként, sőt gyakran városonként eltérő – változatot hoztak létre. Ezek a színükben és méretükben is jelentősen különböző típusok rendkívül változatos neveken váltak ismertté, azonban mindegyik elnevezés utalt e kutyák harci eredetére, illetve felhasználásukra: pit dog (a viadalokra használt földbeásott verem, vagy palánkkal lekerített térség angol neve: pit), yankee terrier, yankee bulldog, hogy csak néhányat említsek. Esetükben egyetlen tenyésztési cél létezett: a kutyaviadalra való alkalmasság, a küzdelmekben remélt jobb eredményesség. A „jobb marad életben” kegyetlen szelekciós gyakorlat azonban elindított egyfajta homogenizációt: hamar kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb fizikai erőt a legnagyobb kitartással és fürgeséggel egy bizonyos méretkategória testesíti meg, s ez a 45-50 cm-es marmagasság a kb. 25-30 kg-os testsúllyal párosulva. A többé-kevésbé kialakult méreteken túl azonban még mindig számtalan típus létezett, elsősorban a fejforma és a testfelépítés területén jelentkeztek a legszembetűnőbb különbségek.

Ne felejtsük el, hogy ekkor még nem a legelőnyösebb küllemre való törekvés volt a tenyésztői munka alapja, hanem a tökéletes fizikum és küzdőszellem kialakítása volt a cél. Az 1898-ban, a Michigan államban, Detroitban megalakult az United Kennel Club mindenesetre megkezdte ezen kutyák regisztrálását – amerikai pit bull terrier néven. Akadtak azonban olyan tenyésztők és más kutyabarátok, akik szerint e pompás állatokat céltalanul véreztették el a kegyetlen viadalokon, és a bennük rejlő bámulatos képességeket oktalanul elpazarolták. Ezért tervszerűen láttak hozzá kutyáik keresztezéséhez, a fizikumon túl immár súlyt helyezve a jellem, a karakter és a mindennapi használhatóság kérdésére is. Céljukat, hogy az egykori gladiátorból az embert mindenekfelett tisztelő és szerető, kiegyensúlyozott idegrendszerű, nagy munkabírású, sokféle célra felhasználható ebet alkossanak, teljes mértékben sikerült elérniük. Nekik köszönhető, hogy az amerikai staffordshire terrier olyannak alakult ki, mint amilyennek ma ismerjük: a végtelenségig játékos, kedves és odaadó társ, aki azonban kész bármi áron megvédeni szeretteit és a reá bízott értékeket. Az évtizedekig tartó tenyésztői munka eredményeként az egykori viadoregyedektől származó „show változat” egyre jobban elkülönült a továbbra is kutyaharcra használt állománytól. Az új változat – hiszen ekkor, nagyjából a századforduló környékén még nem beszélhetünk önálló fajtáról – egyre népszerűbbé vált, és elkötelezett hívei szükségét érezték annak, hogy kedvenceiket határozottan megkülönböztessék a véres felhasználásra utaló s éppen ezért rosszul csengő pit bull nevet viselő kutyáktól.

Néhány többé-kevésbé találó változat elterjedése után, melyek közül érdekességként érdemes megemlíteni az amerikai bullterriert, végül az amerikai staffordshire terrier elnevezés honosodott meg és talált elfogadásra a tenyésztők részéről. Az American Kennel Club is ezen a néven kezdte törzskönyvezni őket 1936 nyarán, s ekkor alkották a fajta standardját, amely a mai napig változatlan formában áll fenn. A másik szervezet, az UKC (illetve a később alakult American Dogbreeders Association, röviden ADBA) egyébként a mai napig csak a pit bull terrier elnevezést fogadja el, s nem „vesz tudomást” az amstaff – mint önálló fajta – létezéséről.

A legnagyobb nemzetközi kutyás szervezet, az FCI viszont csak és kizárólag az amerikai staffordshire terriereket regisztrálja, s ezzel nem a pit bull, mint hajdani gladiátor ellen tüntet. Arról van csupán szó, hogy az UKC -, illetve ADBA – törzskönyvvel rendelkező kutyák tenyésztőinek körében csak nemrég vált általánossá a küllemre való tenyésztés, így a pit bullok esetében még nem beszélhetünk szigorúan rögzített fajtaleírásnak többé-kevésbé megfelelő állományról. A fejtípusok sokfélesége, a tág mérethatárok miatt a pit bull terrier (még) nem nevezhető – szaktenyésztői értelemben vett – kiforrott, önálló fajtának.

„Harci kutya” = emberevő? Ha belegondolunk, hogy a viadalokat szabályszerűen egy 4×4 m alapterületű, kb. 1 m magas oldalfalú küzdőtéren – a pitben – rendezik, a két küzdő kutya mellett ott áll a bíró és a felvezetők (akik adott esetben szétszedik a harcolókat), a pit szélénél meg közvetlenül a nézősereg, nehéz elhinni, hogy ezeknek a kutyáknak megengedték valaha is, hogy emberrel szemben agressziót tanúsítsanak. Biztonsági okból ez mindig is komoly szelekciós tényező volt, ezért azt a viador ebet, amelyik embert harapott, a versenyből kizárták és vesztesnek nyilvánították. Tehát az ilyen típusú, egészséges kutyáknak az ingerküszöbe emberrel szemben jóval magasabb, mint pl. az őrző-védő fajtáké, akiket kifejezetten arra tenyészettek, hogy adott esetben embert is harapjanak. Ezt a statisztikák maximálisan alá is támasztják, de hogy mégis leggyakrabban róluk olvasni kutyatámadások kapcsán, a média szenzációhajhász beállítottságának köszönhető: válogatás nélkül „lepitbulloznak” és „leharcikutyáznak” meghatározhatatlan keverékeket. A sajnálatos maradék valós eset mindig felveti a gazda felelősségét. Általánosan a kutyatámadások leggyakoribb oka tartási hiányosságokból fakad: az egész életében 1 m-es láncon élő, gyakran étlen-szomjan tartott, minden törődést nélkülöző kutyák jelentős hányada válik betegesen agresszívvé. Emellett a bull-típusú terrierek sajnos népszerűek olyanok szemében, akik erődemonstrálás céljából, embertársaik megfélemlítésére tartják és saját személyiségük tükörképévé formálják őket.

 

Találkozás a kutyával – hogyan közelítünk és mit nem szabad csinálni, testbeszéd

Mindig szemből közelítsünk a kutyához, ha nem vesz észre minket, akkor először szóljunk hozzá, mert megijedhet az érintéstől. Ha idegen kutyával találkozunk, kérdezzük meg gazdájától, hogy szabad-e megsimogatni. Először mindig a tenyerünket nyújtsuk oda, hogy meg tudja szagolni.

 

Ha egy kutya támad:

  • álljunk meg egy helyben, mozdulatlanul
  • tegyük magunk elé, ha van nálunk valamilyen tárgy (táska, szatyor, esernyő stb.)
  • ne nézzünk a kutya szemébe, a szemünk sarkából figyeljük
  • ne fordítsunk hátat
  • ne kezdjünk el futni
  • ne hadonásszunk
  • ne sikoltozzunk, inkább ordítsunk hangosan
  • ne feküdjünk le – ha elesnénk, azonnal keljünk fel
  • várjuk meg, míg lenyugszik a kutya, ekkor távozzunk lassan, óvatosan
  • ha a támadás elkerülhetetlen, a tárggyal vagy a kezünkkel védjük az arcunkat

 

 

Mit ne tegyünk soha:

  • ne tegyünk hirtelen mozdulatot a kutya mellett
  • ne kiabáljunk, futkározzunk a kutya mellett
  • ne rúgjunk bele, húzzuk meg a szőrét, a farkát, a fülét
  • ne ébresszük fel, amikor alszik
  • ne simogassuk akkor, amikor éppen eszik
  • ne nyúljunk be a kerítésen, még akkor sem, ha ismerjük a kutyát
  • ne menjünk oda hozzá, amikor ki van kötve
  • ne menjünk két verekedő kutya közelébe
  • ne piszkáljuk, ha éppen beteg vagy sebesült
  • ne hajoljunk idegen kutya fölé, ne karoljuk át a nyakát

 

Mimika

 

Bár a kutya arcizmai nem olyan kifinomultak, mint az embereké, ő is tudja például ráncolni a homlokát, ha zavarodott. Ha pedig azt szeretné, hogy irányt mutass neki, vagy további utasításra vár, akkor felhúzza a „szemöldökét”, tágra nyitja a szemét, és félrehajtott fejjel, várakozóan néz rád.

 

Szemek

 

A kutyának csillog a szeme, ha olyan élőlénnyel találkozik, akit barátságosnak ítél meg, vagy ha játszani szeretne. Ha fél, pupillája kitágul és kilátszik a „szeme fehérje”. Félrenéz, ha el akarja kerülni a konfrontációt. Ha mérges, vagy kész megvédeni magát, akkor szeme összeszűkül és követi „ellensége” minden mozdulatát. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne nézzünk közvetlenül a szemébe, mert azt kihívónak, provokálónak tekinti, s azt gondolja, meg kell védenie magát valamitől. A meredt nézés nem mindig az agressziójele. A kutyák szemük sarkából figyelnek, amikor félénkek, vagy játszani szeretnének. Így fejezik ki udvariasan érdeklődésüket, anélkül hogy erőszakoskodnának. Az is előfordul például, hogy szinte csukott szemmel figyelik a macskát, hogy az azt higgye, alszanak.

 

 

Ajkak, fogak, nyelv

 

A nyelvlógatásnak nem minden esetben van jelentősége: a nyugodt kutyák is csinálják, amikor melegük van De ha kutyád akar tőled valamit, pl. játszani szeretne, vagy csak egyszerűen jó kedve van, akkor hátrahúzhatja ajkát, ami mosolygásnak tűnik: még a fogai is kilátszanak. Ezt az arckifejezést a kutya csak emberek felé mutatja, más kutyák felé nem. Ha azonban a kutya kivillantja a szemfogait, és közben az orrát ráncolja, az támadási szándékot jelent.

 

Fülek

 

A kutya hallása sokkal jobb, mint az emberé. Még a lógó fülű kutyák is képesek forgatni a fülüket, így követve a hangokat. Ha a kutya „felemeli”, hegyezi fülét, az élénk figyelemre vagy kihívó magatartásra utal. A hátracsapott fül belenyugvást, engedelmességet vagy félelmet jelent.

 

Farok

 

A kutya farkcsóválással jelzi, ha jó kedve van vagy játszani szeretne. A farok tartás igen jól kifejezi a kutya energiaszintjét. Bár a farkcsóválás általában barátságos kutyát jelez, nem biztos, hogy mindig így van. A kutyák akkor is csóválják a farkukat, amikor félnek, izgatottak vagy bizonytalanok. Ha a kutya megijed, lehet, hogy leszegve csóválja a farkát a lábai között, amíg eldönti, hogy, küzdjön, meneküljön vagy megadja magát. Az agresszív, dühös kutya felemeli és úgy csóválja a farkát, miközben kerget vagy támadásba lendül. Figyeljük meg, hogy éppen mi történik. Vajon épp a jó pajtás száll le az iskolabuszról, vagy egy másik kutya eszik a tányérjából? Azt is figyeljük meg, hogyan oszlik el a testsúlya. Az agresszív kutya teste megfeszül, és súlya főleg a mellső lábaira nehezedik. Ha behúzza a farkát, az a behódolás vagy a félelem jele. A megadóan viselkedő, aggódó, félő kutyák a lábuk közé húzzák a farkukat. Minél erősebben húzzák be a farkukat, annál erősebb az érzelem. Ha a kutya nagyon megijed, egészen behúzza a farkát a hasa alá. A behúzott farok vége kicsit remeg, ami a stresszt mutatja. Kiskutyáknál a behúzott farok a tisztelet és az alázat jele, amellyel a felnőtt kutyát üdvözlik. Amikor a felnőtt kutya fogadja a kicsi üdvözlését, a farok visszamegy a helyére, és ismét természetesen mozog. Ha a kutya magasan, mozdulatlanul tartja farkát, az azt jelenti, hogy ugrásra kész: a farkát ugyanis egyensúlyozásra használja.

 

Hangok

 

A kutya vokális állat. Csahol, ugat, morog, nyüszög, dörmög. A hangszín és a hangerő egyenes arányban áll az érzelmek intenzitásával. Az ugatás egyaránt lehet játékos vagy agresszív. A testbeszédtől eltérően, az egyes hangadások mögötti jelentés kutyánként eltérhet.

 

 

Ásítás

 

Az emberek általában akkor ásítanak, amikor álmosak vagy unatkoznak. A kutyáknál azonban az ásítás sokszor a stressz, a zavarban levés jele. Egy jó ásítás gyorsan leviszi a vérnyomásukat, és segít nekik, hogy nyugodtak maradjanak.

 

 

Normál testtartás: A kutya élénk, fejét magasan tartja. Farkát szabadon mozgatja, állkapcsa laza.

 

Játékra hívás: A kutya jókedvűen, farkát csóválva játszani hív, ezt nagyon jellegzetes „meghajlással” is kifejezi: mellső lábaira támaszkodik, fenekét magasra feltolja. Fejét várakozásteljesen feltartja. Olykor egyik mellső lábát is megemeli, vagy fejét oldalra hajtja.

 

Engedelmesség, behódolás: a kutya lefekszik vagy lekuporodik. Mancsát nyújtja, csakúgy, mint a játékra hívó kutya, de a fülét hátracsapja, és farkát lelógatja.

 

Félelmi agresszió: A félő kutya testét megfeszíti, farkát mereven tartja, de akár csóválhat is. Lába kész az eliramodásra, füleit hátrahúzza, hátán feláll a szőr. Morog és vicsorít, hogy elijessze azt, amitől fél.

 

Domináns agresszió: A kutya fogait kivillantva egyenesen az „ellenség” szemébe néz, és magabiztosan halad előre, farkát lassan csóválva, füleit előre fordítva.

 

Teljes behódolás: a kutya behúzza farkát, lehajtja fejét, kerüli a szemkontaktust. Oldalára gördül, feltárja hasát, egyik hátsó lábát felemelve. Ha fél, akár be is pisilhet. Ha nem fél, akkor feltartott fejjel és füllel mutatja ki bizalmát

Új kutya a családban – milyet, honnan, mennyiért?

Először döntsük el, miért szeretnénk kutyát tartani: társnak, őrzésre, sportra vagy mindezért együtt. A kutyák sokszínűségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy méretét, bundáját, alakját és testalkatát tekintve több mint 400 különböző fajtája ismert. Tájékozódjunk az adott fajta vérmérsékletéről, szokásairól, mivel van néhány olyan kutyafajta, melyek egyáltalán nem alkalmasak a városi életre, és nagy kockázatnak tesszük ki, ha mégis ilyen életre kárhoztatjuk, de fordítva is igaz, egy kanapékutya nem való a kertbe télen-nyáron.

A következő kérdéseket tegyük fel magunknak:

  • Képes leszek élete végéig gondoskodni róla? (egy kutya 10-15 évig él)
  • Anyagilag tudom fedezni?
  • Lakásban tartás esetén lesz időm naponta háromszor megsétáltatni?
  • Nyaralás alatt meg tudom oldani, hogy velem jöhessen, vagy ha nem lesz aki gondoskodik róla?
  • Van a családban olyan, akinek kutyaszőr allergiája van?
  • Az egész család beleegyezett a kutya befogadásába?
  • Van otthon más háziállat, és ha igen össze lehet szoktatni őket?
  • Tervez a család a közeljövőben kisgyermeket, költözést?

Kutyát menhelyről fogadhatunk örökbe, vagy tenyésztőtől is vásárolhatunk. Az utóbbi esetben informálódjunk a tenyésztőről, a kölyök szüleiről, orvosi vizsgálatairól, stb.

Amennyiben felnőtt kutyát fogadunk örökbe, úgy jó, ha tudjuk: nem igaz, hogy egy kölyök kutya jobban alkalmazkodik, jobban kötődik. A felnőtt kutya kialakult személyiség, így sokkal jobban ki tudjuk választani ideális társunkat, kevesebb bajjal jár, mint egy kölyök, és legfeljebb az oltás, ivartalanítás költségét kell kifizetni, míg egy kölyökkutya megvétele és minőségi felnevelése (oltások, táp, stb.) akár több százezer forintba is kerülhet. … és egy életet megmentettünk mindezek mellett…

Ha fajtatiszta kölyökkutyát szeretnénk, ne a legelső vagy legolcsóbb hirdetésből válasszunk, hiszen a döntésünk 10-15 évre szól! Sokan megélhetési forrásként tekintenek a kutyatenyésztésre, de az ilyet inkább kutyaszaporításnak nevezhetjük. Általában ismeretlen származású (akár keverék), genetikailag terhelt, rossz körülmények között tartott egyedeket párosítanak, a kölyköktől pedig már 4-6 hetes korban, alultápláltan, oltás, féreghajtás nélkül igyekszenek megszabadulni a profit maximalizálása érdekében.

Ezzel szemben a lelkiismeretes kutyatenyésztőt az adott fajta szeretete jellemzi. Ismeri a kutyái származását, a vérvonalak jó és rossz tulajdonságait, rendelkezik biológiai és genetikai ismeretekkel. Szűrővizsgálatokat végez, hogy kiszűrje az állományból az örökletes betegségeket, hogy ne nekünk kelljen később akár több százezer forintot költeni a beteg kutyánk kezelésére. A jó tenyésztőt onnan ismerhetjük fel, hogy meg tudunk ismerkedni a kutyaszülőkkel, akik egészségesek, nyugodtan viselkednek, törzskönyvvel, egészségügyi szűrővizsgálatokkal rendelkeznek, a kölyköket 8 hetes kortól, oltva, féreghajtva, mikrocsippel ellátva, szerződéssel hozhatjuk el, de csak alapos elbeszélgetés után, mely során a tenyésztő meggyőződött, hogy jó gazdái leszünk a kiskutyának, az adott fajta megfelel az életmódunknak.

 

Kutyával való foglalkozás.

 

Kölyök korban:

A kutya kölyökként a legfogékonyabb, a szokások, a parancsszavak ebben az időszakban rögzülnek a legjobban. Számos könyv nyújt segítséget abba, hogy hogyan kezdjünk neki új családtagunk tanításához és mire ügyeljünk. Az első pár nap a kiskutya számára is nehéz lesz, hiszen új környezetbe került, elválasztották szüleitől, testvéreitől és az ismerős szagoktól, helyektől is. Mozgástere csak egy kis területre korlátozódik és idővel fogja felfedezni és belakni új otthonát. Az idejének nagy részét alvással tölti, ilyenkor hagyjuk pihenni és játszunk vele sokat, így alakítva ki a kapcsolatot. Biztosítsunk neki többféle játékot, mivel hamar ráun azokra és így keres saját elfoglaltságot magának, amit több berendezési tárgyunk bánhat. A játék jó alkalom az alap parancsszavak tanítására, mint például az ül, marad, fekszik, ereszd el. Rövid ideig gyakoroljunk, mivel hamar lankad még a figyelme. Az egyik legfontosabb dolog a szobatisztaságra nevelés. Minden kutyát meg lehet tanítani a szobatisztaságra. Mivel az első időben (ameddig az ajánlott oltásokkal nem rendelkezik) nem vihetjük le sétálni kénytelen kis és nagy dolgait a lakásban elvégezni. Tiszta állatok lévén egy helyre végzik dolgukat, így könnyen tisztítható helyre helyezzünk le újságpapírt vagy kutyapelenkát. Az első alkalom után egy kis „mintát” helyezzünk a pelenkára vagy az újságra, így legközelebb érezni fogja hova végezze a dolgait. Ha oda sikerül a mű dicsérjük meg, ha pedig máshova akkor igyekezzünk a megfelelő helyre terelni és vezényszavakkal rávezetni, de utólag semmiképp sem szidjuk le, mert nem fogja érteni miért tesszük azt. Nem szabad a kutya orrát belenyomni alkotásába és nem szabad megütni. A kölykök 5-8 hónapos korukra lesznek szobatiszták. Az első séta előtt szoktassuk hozzá a nyakörvhöz és a pórázhoz is. Az első 2-3 séta során engedjük, hogy kutyánk vezessen minket, ezután lassan, fokozatosan vegyük át az irányítást. Gyakran jutalmazzuk és dicsérjük meg!

 

 

Felnőtt korban:

Mindennapos rutint alakítsunk ki, a fizikai kontaktus fontos a kutyának. A testi és a szellemi „fárasztásra”, a napi lemozgatásra, gyakorlásra szüksége van ugyanúgy, mint más kutyákkal való érintkezésre, játékra, idegen szagokra és helyekre. Jó alkalom egy kirándulás, közös kutyasétáltatás, kutyasportok vagy kutyaiskola, hogy kutyánk minden igényét kielégítsük.

 

Állatkínzás – mit tehetsz ellene?

 

Az állatkínzás, mint tett egészen apró dolog is lehet, nem kell feltétlenül fizikai bántalmazásra gondolni. Az állat lelkét is tönkre lehet tenni azzal, hogy egész napra, napokra bezárva tartjuk. A nem megfelelő táplálás, nem elegendő folyadék, a túl rövid lánc, a túl kicsi és nem megfelelően védett kennel, a túl kicsi vagy túl nagy, télen nem megfelelően szigetelt vagy bélelt kutyaház, a tűző nap is a nem megfelelő tartási körülmények közé sorolandó. A bántalmazás, szándékos sérülés okozása már egy következő lépcsőfok, melyet a családon belüli erőszakkal való kapcsolat során már taglaltunk.

A szomszédok dolgaiba ritkán folynak bele mások, inkább szemet hunynak a dolgok felett, mint tegyenek bármit is, ami nagy baj, hiszen a rejtett agresszió másra is utalhat. Amennyiben állatkínzásra – nem megfelelő tartásra gyanakodunk, forduljunk állatvédelmi szervezetekhez, súlyosabb esetekben a rendőrségnél vagy a jegyzőnél tehetünk bejelentést. A napokig vonyító vagy vérző állat szenvedéseit rövidíthetjük meg az által, ha merünk cselekedni és nem fordítjuk el a fejünket.

 

Általános költségek

Havi költségek:

  •  Etetés (középkategóriás táp, közepes termetű kutyának): 5000 Ft
  •  Kullancs, bolha elleni védelem: 3000 Ft

Éves költségek:

  •  3 havonta féreghajtás: 4 x 300 Ft
  •  Kötelező veszettség elleni oltás: 3000 – 5000 Ft (állatorvosonként változik)
  •  Ajánlott védőoltások: 4000-6000 Ft
  •  Kutyakozmetikus: 3000 Ft-tól

 

 

Pluszköltségek:

  • Betegség esetén állatorvosi költség
  • Tömegközlekedéssel történő szállítás esetén bérlet (havi teljes árú bérlet) vagy vonaljegy
  • Rongálás pl. a lakásban

 

További házi kedvencek:

 

Minden házi kedvencre ugyanazok a „szabályok” vonatkoznak, foglalkozást igényelnek, költségekkel járnak, így az ő esetükben is megfontolandó az örökbefogadás és fontos a fajtaválasztás is. A teljesség igénye nélkül a felsorolásban az elterjedt háziállatoktól kezdve az egzotikus és divatos fajtákig próbálunk betekintést nyerni a tulajdonságaikba, tartásuk mivoltába.

 

Macska:

 

A macskáknak a kutyákhoz hasonló igényeik vannak, hasonló gondoskodásra van szükségük. A fajtaválasztás itt is lényeges. Élhetnek kertben vagy lakásban egyaránt. Szőrüket ápolni kell, gondoskodni kell a rendszeres oltásról, parazitamentesítésről és az ivartalanításról is főleg, ha kerti macskákról van szó. Lakásban tartás esetén rendszeresen tisztítsuk a macskaalmos ládát, gondoskodjunk inger gazdag környezetről, hogy ne a bútorok és a függöny legyen a napi játék áldozata.

 

Rágcsálók:

 

Hörcsög, degu, tengerimalac, mókus, egér, nyúl, csincsilla, vadászgörény a legkedveltebb fajok közé tartozik. Mielőtt döntenénk, kérdezzünk meg olyan embereket, akik a fajtát házi kedvencként tartják vagy tudakozódjunk kisállat kereskedésben szakembertől, hogy mely az a kis prémes, amelyet mind pénztárcánkhoz tudunk igazítani és megfelelően gondját is tudjuk viselni majd.

 

 

Akváriumban tartható állatok:

 

Az akváriumnak két fajtája van: sós és édesvízi. A tengeri akváriumok tapasztalatot igényelnek, ezért ebben az esetben is kérjük ki szakember véleményét. Akváriumból is számtalan lehetőség közül választhatunk, mint pl. a holland akvárium, amelyben halak alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek, úgy néz ki, mint egy víz alatti kert. A biotóp akvárium egy miniatűr szeletkéje a természetnek, összeillő hal- és növény együttes a természetes élőhelynek megfelelően. A paludárium az akvárium és a terrárium kombinációja, vízrészből és partszakaszból áll. A vegyes akvárium a legelterjedtebb, itt általában trópusi halak és növények társítása a jellemző.

 

Terráriumban tartható egyéb állatok:

 

Kaméleon, gekkó, gőte, gyík, teknős, hüllők, pókok, rovarok. Szakember útmutatását és alapos felkészülést igényelnek.

 

Nyilván extrém háziállatokkal is találkozhatunk, mint pl. majom, tigris, emu, strucc, mosómedve, krokodil és még ki tudja, hogy mit tarthatnak az emberek otthon házi kedvencként, de minden állatnak a természetes környezetében a legjobb. A szelídített állatfajok mára már integrálódtak a társadalomba, így a kutya, macska, a rágcsálók és hasonló kisállatok elfogadottá váltak, de lehet néhány évtized, és akár krokodilfuttatók is lesznek néhány helyen…