Állatokkal és gyermekekkel szembeni erőszak, családon belüli erőszak és erőszakos bűncselekmények.

„Ahol állatot bántanak, ott az ember is veszélyben van,

Ahol embert bántanak, ott az állat is veszélyben van.”

(Dr. Phil Arkow, Latham Alapítvány)

Kutatások bizonyítják, hogy az állatokkal szembeni erőszak az esetek többségében gyermekbántalmazással, háztartáson belüli erőszakkal és erőszakos bűncselekmények elkövetésével is korrelál. Az állatokkal szembeni, és a családon belüli erőszak közötti kapcsolat kétségbe vonhatatlan. Egyre több kutatási eredmény bizonyítja az alábbiakat:

• Olyan gyerekek, akiket szüleik bántalmaznak, nagyon valószínűséggel erőszakosak az állatokkal, mivel dühösek saját helyzetük miatt, és mivel azt tanulják meg, hogy az erőszak és a brutalitás hatalmat jelent.
• Az állatokat gyakran azért bántalmazzák az erőszakos szülők vagy élettársak, mert így még egy módon bánthatják áldozataikat; a rendszeresen bántalmazott háziállat gyakran annak a jele, hogy más jellegű erőszak is bekövetkezik a háztartásban.
• Állatokat bántalmazó emberek sokkal nagyobb valószínűséggel válnak erőszakos bűnözővé, mint mások.

Dr Randall Lockwood pszichológus, állatjóléti szakértő és a Human Society of the United States (HSUS – Az Egyesült Államok Humánus Társasága) kutatási és oktatási aligazgatója szerint egyre nagyobb mennyiségű bizonyíték utal az állatokkal szembeni kegyetlenség és az emberek, köztük gyermekek ellen elkövetett erőszak közötti korrelációra.

“A leghírhedtebb sorozatgyilkosok közül sokról tudjuk, hogy állatokkal is kegyetlenkedtek. A kapcsolat azonban ennél sokkal szélesebb körű.” állítja, példaként felhozva egy 1997-es tanulmányt, ami szerint a megkérdezett állatbántalmazók majdnem 40%-a emberek ellen is elkövetett már erőszakot. “Az állatkínzás, gyermekbántalmazás és erőszakos bűncselekmények közötti átfedésre utaló bizonyítékok mennyisége már évek óta nő.”

A múlt bővelkedik olyan sorozatgyilkosokban, akik erőszakos hajlamaikat először állatokon élték ki. Albert DeSalvo, a bostoni fojtogató, aki 13 nőt gyilkolt meg, kutyákat és macskákat ejtett csapdába és nyilakkal lövöldözte őket fiatalkorában. A sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer békákat húzott karóba, kutyák és cicák fejét húzta bot végére. (Más források szerint Dahmer nem nevezhető kifejezetten állatkínzónak, az említett élőlények már eleve halottak voltak.) Dennis Rader, aki embereket terrorizált Kansasben, kronologikus beszámolót készített a gyermekkoráról, amikor is állatokat akasztott fel. Az orvlövész Lee Boyd Malvo esetének tárgyalása során egy pszichológus professzor tanúsította, hogy a fiatal, aki 10 embert lőtt agyon egy puskával, 14 éves kora környékén csúzlival lövöldözött (és feltehetően ölt meg) számtalan macskát.

Az erőszak és a halálos kegyetlenkedés, ami az iskolákban is felütötte a fejét, a legtöbb esetben szintén állatokkal szemben kezdődött. A gimnáziumi gyilkosok, mint Kip Kinkel és Luke Woodham is állatokat kínoztak, mielőtt nekiálltak volna a lövöldözésnek. Az elhíresült Columbine iskolai mészárlás elkövetői, Eric Harris és Dylan Klebold (akik lelőtték 12 iskolatársukat, aztán saját magukat), előzőleg beszámoltak az osztálytársaiknak arról, hogy hogyan csonkítottak meg állatokat.

„Egy gyerek, aki agresszív a társaival szemben, esetleg nagyon érdekli a tűz, kegyetlenkedik az állatokkal, vagy szociálisan elszigetelt – ezek mind olyan figyelmeztető jelek, amelyeket az iskola figyelmen kívül hagy” – állítja dr. Harold S. Koplewitz (Child Study Center, New York University).

Mivel az elkövetők célpontjai mindig a gyengék, így az állatokkal, házastárssal, gyermekekkel és idősekkel szembeni erőszak többnyire összekapcsolódik. Azok a gyermekek, akik állatokat kínoznak, talán az otthon látott példát ismétlik – mint a szüleik, ők is erőszakkal reagálnak a saját haragjukra, mindarra a frusztrációra, amit képtelenek levezetni. Ez az erőszak pedig egyértelműen arra az egyetlen élőlényre irányul a családban, aki még nála is sebezhetőbb és gyengébb: az állat. Állatukat elhanyagoló vagy bántalmazó szülők gyermekeikkel gyakran hasonlóan bánnak. A több mint 50 New Jersey-i család, akiket gyermekbántalmazás ügyében vizsgáltak, 60%-ában volt megvert állat is. Három különböző tanulmány szerint a bántalmazott nők több mint fele számolt be arról, hogy az elkövető fenyegette vagy bántotta is a háziállatát.

Stephen Williams, akit állatokkal és gyerekekkel szembeni kegyetlenkedéssel, valamint súlyos testi sértéssel vádoltak, állítólag agyonverte felesége kiskutyáját egy baltával és fenyegetőzött, hogy lefejezi – mindezt a halálra rémült gyermekeik szeme láttára.

Az iskolának, a szülőknek, a közösségnek és a bíróságnak is fel kellene ismernie, hogy ha vállat vonnak állatokkal szembeni kegyetlenkedés esetén, az pontosan olyan, mintha legyintenének egy időzített bombára. Fel kellene ismernie mindenkinek, hogy bármilyen élőlény bántalmazása elfogadhatatlan és mindenkire nézve veszélyes. A gyermekeket meg kell tanítanunk arra, hogy tiszteljék az állatokat, és megfelelően bánjanak velük.

Az American Humane Association (Amerikai Humánus Szövetség) egy olyan tanulmányra hivatkozik, amely szerint 57 gyermekbántalmazás miatt kezelésbe vett család 88%-ában állatokkal szembeni erőszak is előfordult. Az esetek kétharmadában az erőszakos szülő a gyereke ellen alkalmazott kényszerítőeszközként bántalmazott vagy ölt meg egy állatot. Az esetek egyharmadában a gyerekek bántották az állatokat, azokra vetítve ki erőszakos szüleik elleni haragjukat. Egy, a Massachusetts Society for the Prevention of Cruelty to Animals (M.S.P.C.A. – Massachusets-i Állatkínzás Elleni Társaság) és a Northeastern University által nemrég elkészített tanulmány szerint az állatokat bántalmazók ötször nagyobb valószínűséggel követnek el erőszakos bűncselekményt emberek ellen. Az M.S.P.C.A. 153, állatok elleni kegyetlenséget elkövető, illetve 153 állatokat nem bántó személy vizsgált húsz éven keresztül, és a következőket találta:

• Az állatokkal szembeni erőszak és egy bűncselekmények közötti kapcsolat nem csak az erőszakos bűncselekményekre, de sok egyéb jellegű antiszociális bűncselekményre is kiterjed.
• Az állatokat bántalmazók 70%-a követett el legalább egy egyéb bűncselekményt is. Az állatokat nem bántalmazók csoportjában ez az arány 22%.
• Az állatokat bántalmazók 38%-a követett el emberekkel szembeni erőszakos bűncselekményeket, míg az állatokat nem bántóknak csak 7%-a.

Margit Livingstone 2001. októberi, az University of Low a Law Review-ban megjelent, “A Bárka Megszentségtelenítése: Állatokkal Szembeni Erőszak és a Törvény Szerepe a Megelőzésben” című cikkében egy 1986-os tanulmányt idéz. Eszerint egy hatvannégy férfiból álló mintában az elítélt nemi erőszakot elkövetők körülbelül negyvennyolc százaléka, és a gyermekmolesztálók durván harminc százaléka beismerte, hogy gyermek- vagy serdülőkorában állatokat bántalmazott. Ezek tragikus és elborzasztó statisztikák és elméletek. Fontos emlékeznünk, hogy mindannyian képesek és kötelesek vagyunk segíteni! Aki megállít egy állatkínzót, az egy, a gyermekekre és az egész társadalomra potenciálisan veszélyt jelentő személyt állít meg.

Magyarországon több mint 2 millió kutyát (és még több macskát) tartanak nyilván, és a felmérések alkalmával megkérdezettek több, mint 80 százaléka tekinti családtagnak állatát.

Az elmúlt 20 évben megháromszorozódtak a kutyaharapásos esetek és az áldozatok nagy része kisgyermek. Ennek ellenére a megkérdezettek nagy része a gyermekek oktatását fontosnak, azonban a kutyák tanítását kevésbé tartotta fontosnak. A felmérések egyébként azt mutatják, hogy a kutyatámadások hátterében gyakran az áll, hogy a gyermekek véletlenül vagy szándékosan fájdalmat okoztak az állatnak – ez viszont megelőzhető lenne, ha a gyermekeket már kiskorban megfelelően oktatnák az állatokkal való helyes bánásmódra.

Ma Magyarországon minden hetedik szülő veri a gyermekét és minden ötödik nőt rendszeresen ver a férje vagy az élettársa. Nem csak a magyar, hanem a nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy nincs olyan eset, hogy egy családban csak a nőt bántsák, hiszen az anya bántalmazása minden esetben erősen kihat a gyermekekre még akkor is, ha őket fizikailag nem bántalmazzák.

Az USA-ban állatvédelmi jogot 53 egyetemen oktatnak. Tudományos kutatások folynak az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak összefüggéseiről, de az állatkínzás és az idősek bántalmazása közötti kapcsolatot is vizsgálják. Nagyon fontos kiképezni a humán szakembereket is arra, hogy felismerjék és kezelni tudják az erőszak minden formáját, érintsen az akár embert, akár állatot, hiszen „mindegy, hogy az erőszak áldozatának két vagy négy lába van”. Dr. Phil Arkow, az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozó, amerikai Latham Foundation munkatársa elmondta: a tengerentúlon gyakran az állatvédő szervezetek az elsők, akik értesülnek a családon belüli erőszakról, hiszen a leggyakoribb bejelentők a szomszédok, akik sokkal gyakrabban tesznek bejelentést állatok bántalmazása miatt, mint nők vagy gyermekek bántalmazása esetén (!). Ezért az állatvédőknek nagyon oda kell figyelniük az ilyen esetek felderítésekor, hiszen elképzelhető, hogy az állatbántalmazás egyben a családon belüli erőszakot is jelzi. Előfordul, hogy az erőszakos férj, élettárs az állaton is kitölti haragját, de akár az is, hogy a bántalmazott gyermek úgy adja ki elfojtott dühét, hogy a háziállatot bántja. Az amerikai jelentések szerint nagyon korán, már 6 éves korban is elkezdhet egy gyermek állatot kínozni. Érdekes megfigyelés, hogy a bántalmazott kisfiúk nagy részéből lesz felnőtt korában bántalmazó, a bántalmazott kislányok nagy részéből pedig felnőtt korában bántalmazott nő lesz.

Érdekesség, hogy a felmérések szerint az olyan családok, ahol valamilyen jellegű bántalmazás folyik, pont ugyanolyan gyakran viszik állatorvoshoz állataikat, mint az erőszakmentes családok.

Mivel Magyarországon nem készült pontos statisztika így egy külföldi példa: Amerikában a szándékos állatbántalmazást elkövetők 94 százaléka férfi, azonban az olyan, állatkínzásnak minősülő esetek elkövetése, amikor rengeteg állatot gyűjtenek, zsúfolnak össze, inkább a nőkre jellemző (68 százalék). A szándékos állatbántalmazást elkövetők 31 százaléka 18 év alatti fiú. Az összes állatbántalmazásos eset vizsgálatakor az is kiderült, hogy az elkövetők családjainak 21 százalékában volt már családon belüli erőszak. Egy másik tanulmányból kiderült, hogy azoknak a családoknak a 60 százalékában, ahol gyermekbántalmazást követtek el, állatot is bántalmaztak már. Ahol fizikai volt a bántalmazás formája, ott az esetek 88 százalékában fordult elő már állatkínzás is. Érdekes módon megfigyelték azt is, hogy ezekben a családokban tizenegyszer több volt a kutyaharapások száma, vagyis a kutyatámadások nagy része is visszavezethető a családon belüli erőszakhoz. Általános jelenség az is, amikor egy bántalmazott nő nem meri elhagyni az őt bántalmazó férfit, mert fél hátrahagyni kedvenc állatát, esetleg a férfi eleve azzal zsarolja őt, hogy ha elhagyja, az állaton fog bosszút állni.

A gyermekkori kegyetlenkedések fölött a szülők és a pedagógusok is hajlamosak elsiklani, hiszen „ilyenek a fiúk”. A sorozatgyilkosságok és az állatbántalmazások elkövetése között van kapcsolat; több tanulmány foglalkozik azzal, hogy a sorozatgyilkosok nagy része gyermekkorában kegyetlenkedett állatokkal.

Az egyik leghíresebb sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer, aki 17 embert megölt, kitömött, belső szerveiket pedig megette, szintén állatokon gyakorolt gyermekkorában. A szomszédok évtizedeken keresztül megőrizték azokat a fényképeket, amiken a kerítésre feltűzött, kitömött állatok láthatók, de csak akkor vették elő őket, amikor már sorozatgyilkosként hírhedtté vált az elkövető. Elképzelhető, hogy ha gyermekkorában nem nézik el neki ezt a „hobbit”, akkor nem vált volna gyilkos belőle.

Egy másik, 1999-es dél-afrikai felmérés 117 agresszív fegyencet tanulmányozott. A fegyencek 63 százaléka bántalmazott gyermekkorában állatokat, 38 százalékuk utálta az állatokat, 29 százalékuk pedig tanúja volt, ahogy a családjában bántalmazták az állatokat. 67 százalékuk vadászott vagy csapdázott állatokat gyermekkorában. 16 százalékukat támadta meg valamilyen állat gyerekként, 41 százalékuk pedig gyermekkorában félt az állatoktól.